Kő a parton
Köves vízparton állok,
Egyedül és némán.
Kicsit magamba szállok,
Szép nap vár most énrám.
A víz hangosan csobog,
Nyaldossa a medret,
Jön s aztán tovább robog,
Örvényt vetve elmegy.
A kő az ott áll némán,
A víz pedig szalad.
Messzi partokat tépáz,
De a kő az marad.
Új vizek jönnek aztán,
Egyik sem a régi.
Kő áll a folyó partján,
Mozdulatlan végig.
Elhagyottan áll a kő,
A hűtlen víz elment.
Olyan mint egy megcsalt nő,
Kit a bánat felvet.
De az új vizek jönnek,
Lágyan simogatják.
A kő nem fakaszt könnyet.
Őrzi víznek partját.
|