Ültessetek fákat
Felbúg a láncfűrész;
Lezuhan egy nagy fa.
Ötven évig állt ott,
Senki nem zavarta.
Vidám madársereg
Rakott fészket rája,
Ő volt az erdőnek
Egyik legszebb fája.
Ha nagyon meleg volt,
Valamikor nyáron,
Árnyékába bújva
Megpihent a vándor.
Nem élt ő hiába.
Ügyes kezek nyomán
Bölcső lesz belőle
S ajtó konyhán, szobán.
Ne sírasd a nagy fát,
Kivágnak sok százat.
Ha egyet kivágtak,
Ültess vissza hármat!
Ültess egy nagy erdőt,
Zöld füvet és bokrot.
Oxigént kapsz tőle
És sok virágcsokrot.
Milyen szép lesz akkor?
Ha a fák felnőnek.
Unokáid pedig?
Mindent megköszönnek.
|