Az éhes róka
Faluszéli bozótosba,
Költözött a ravasz róka.
Rozsdás szőre, lompos farka,
Ő a falu tyúktolvaja.
Nagyokat korog a gyomra,
Tyúkhúsra vágyik a foga.
Nagyon éhes már a koma,
Elkelne egy jó vacsora.
És mikor leszáll az este,
Elindul tyúkokra lesve.
Hangtalan léptekkel halad,
A bozót mögötte marad.
Fürgén átjut a sövényen,
Átmászik a kerítésen.
Közben az ólat kémleli
A sötétben meg is leli.
Kinyitja a tyúkólajtót,
Ott vannak a jó falatok.
Kiválaszt ő gyorsan egyet,
A vacsora így már meglett.
Ám a házőrző, a Bodri,
Ott terem és nem hagy lopni.
Nagyot mordul villog foga:
Kotródj innen ravasz róka!
Nem csinálok semmi rosszat,
Csak megnéztem a tyúkokat.
Oly' ijesztő minden szavad!
Hát már megnézni sem szabad?
Tűnj el innen ravasz koma!
Ne lássalak itt meg soha!
Szedjél gombát, egyél málnát,
Ne zavard a tyúkok álmát!
Szomorú a ravasz róka,
Visszaballag a bozótba,
Nem jön állom a szemére.
Málnát eszik szégyenében.
|