Az én kiskutyám

Vettem én egy szép kiskutyát!

A véletlen úgy hozta.

Akkora volt a kis drága,

Mint egy töltött káposzta.

Ölben vittem én őt haza-

Úgy mentünk az úton át.

Kutyaházból csináltam én.

Egy kényelmes kis szobát.

Bársonyos volt a bundája,

Színe pedig fekete.

Keresztelőt is tartottunk,

Pedike lett a neve.

Fejlődött a kicsi kutya,

Farkas étvággyal evett.

Hasába pakolt ő mindent,

Kivéve a vasszeget.

Jött hozzá a doktor bácsi

Beoltotta Pedikét.

Bátran tűrte ő a szurit,

Mert neki az semmiség.

Megdorgáltam én az úrfit,

Mert a cipőmet rágta.

Persze csak úgy barátságból,

Mert azután megbánta.

Azt nem tudja ő megszokni,

Hogy a cicát szeresse

És, ha szembe jön az vele,

Mérgesen ne kergesse.

Nagy kutya lett lassan Pedi,

A fűből is kilátszik.

Ő, egy kicsi magyar puli,

És önfeledten játszik.

Nem csak hűséges és okos,

Lelke van a kutyának.

Megérti, ha szólok hozzá,

Nincs helye itt vitának.

Barátom nekem a kutyus,

A kapcsolat végleges.

Lehet nélküle is élni,

De biztos nem érdemes.