A nyugalom vára
Temető kapuja
Záródik mögöttem,
Nyugalom várába
Emlékezni jöttem.
Fülembe hasít a csend,
A város zaja távol.
Olyan érzés hatol át,
Amit nem érzek máshol.
Csendben bólogat a fűz,
Hajladoznak ágai,
Némán köszönt ő engem -
Nincs hangja sem szavai.
Enyhe nyári fuvallat,
Mozgatja sűrű lombját,
Nem tépázza, tovább áll,
Mint ki végezte dolgát.
Halkan zizeg a bokor,
Madár mozgatja ágát -
Rászáll, majd tovább repül,
Óvja sírkertnek álmát.
Zaj nélkül sarjad a fű,
Élő szőnyegként terül.
Szálai közt kis bogár,
Gyors léptekkel menekül.
Nem háborgatom soha,
Csend és nyugalom várát,
Ahol sok-sok ismerős,
Alussza örök álmát.
Állok egy néma sírnál,
Ajkam halk imát rebeg,
Itt nyugszik, aki engem,
Most is odafent szeret.
|