Szépséges Természet!

Oly’ szép vagy Természet –

Csak csodálni tudlak.

Tőled kapom mindazt,

Mi ölembe hullhat.

A Te törvényeid

Vezérlik életem.

Megszabják holnapom,

Kitöltik jelenem.

Törvényszerű az, hogy:

A tavaszt nyár követ,

Levélhullás után

Csakis hideg jöhet.

Megszabja törvényed,

Hogy a fa mit terem –

Szilvafa ágain

Csakis szilva legyen.

Fénykép, festmény, próza,

Mind-mind csak másolat –

Mindegyik szépsége,

Melletted elmarad.

Leírni szépséged

Én meg sem próbálom,

Mert gazdag és szép vagy,

Mint egy mesés álom.

Sajnos törvényeid

Áthághatók lettek,

Ennek érdekében

Nagyon sokat tettek.

Stabil egyensúlyod

Felborulni látszik –

Az ember szerepe

Nagyban közre játszik.

Évszakok változnak,

Olvadnak jéghegyek,

Tátong az ózonlyuk –

Mondjátok, mit tegyek?

Áprilisban fázunk,

Májusban a hőség,

Ha ez így megy tovább

Véget ér a bőség.

Nem is volt ez tavasz,

Nem ilyen volt régen –

Pedig a hóvirág

Nyílt az erdőszélen.

A tavasz hírnöke,

Ez a kicsi virág,

Pedig ő is érzi –

Változik a világ.

Nyári hónapokban –

Ha nem kell az ernyő,

Kitisztul az égbolt,

Nincs egy bárányfelhő.

Kegyetlen a hőség,

Állatok elhullnak –

Erdős hegyeinkben

Erdőtüzek gyúlnak.

Őszi hónapokban

Annyi eső hullhat,

Hogy a szelíd patak

Nagy folyóvá duzzad.

Mérgesen hömpölyög,

Áttöri a gátat.

Sár marad utána

Na meg: könny és bánat.

Sokszor decemberben

Nem látunk mi havat.

Így a szép Karácsony

Csak fekete marad.

De amikor később

Szakállát megrázza,

Hatalmas takarót

Borít e szép tájra.

Hideg északi szél

Torlaszokat épít.

Elzárja a falut,

Mindent gátol, bénít.

Így kell nekünk élni!

Ezt tette az ember!

Nem volt kíméletes

E bolygóval szemben.

Amit művelt vele,

Az szinte balgaság.

Legfőbb oka ennek:

A pénz és kapzsiság.