Vers a gólyáról

Ha jönnek a mézeshetek,

Akkor még nem kell a gyerek.

Ne menjetek ki a tóra,

Mert ott kelepel a gólya.

Ősszel kell megházasodni,

Magányodat sutba dobni,

Mert a gólya vándormadár

Minden ősszel ő tovaszáll.

Elrepül melegebb tájra,

Örök meleg Afrikába,

Ott húzza ő ki a telet,

Nem foglalkozik ott veled.

Szomorúan ül az ágon,

Nem rak fészket ő a fákon.

Luxusnak számít az evés,

Mert a béka nagyon kevés.

Eszébe jut egy szép élmény,

Kis ház tetején a kémény,

Ahova a fészkét tette,

Fiókáit ott nevelte.

Vissza is jön, amint lehet,

Útra kél a gólyasereg.

Leszáll ő a falu szélen,

Kelepel majd a kéményen.

Mikor kipihente magát,

Sok-sok házba hoz ő babát.

A cseppségek sírnak-rínak,

Ordítanak, ahogy bírnak.

Hangjuk számomra szép zene -

Élettel lesz sok ház tele.

Zajonghat, mert ő nem vendég,

Megtöri a környék csendjét.