A múlt idézése

Hajlott idős ember

Sétálgat a téren.

Gyakran jár ő erre

Forró nyárban, télben.

Lassítja lépteit,

Megállni is szokott.

Amikor elindul,

Görbe botja kopog.

Évtizedek súlya

Nyomja a két vállát -

Lassítja lépteit,

Hajlítja a hátát.

Séta közben megáll,

Megnéz minden házat,

Pedig jól ismeri

A várost, a tájat.

Persze, hogy ismeri,

Hiszen itt született,

Itt járt iskolába,

Itt sírt és nevetett.

Itt vallott először

Szerelmet egy lánynak -

Ígérte, hogy rájuk,

Boldog percek várnak.

Itt élte napjait,

Mint családos ember,

Őszinte volt mindig,

Hű párjával szemben.

Voltak barátai,

Kedvelték őt nagyon,

Mert az igaz barát

Olyan, mint egy vagyon.

Idézi a múltat,

Tud ő emlékezni.

Lépten-nyomon voltak,

Kedves élményei.

Holnap újra eljön,

Itt fog újra állni-

De most siet haza,

Várják unokái.