Tanító nénim emlékére
Hat éves gyermekként
Léptem az osztályba -
Csodálkozva néztem
Én a nagyvilágba.
Nem ismertem betűt,
Nem tudtam a számot -
De én azt már tudtam,
Hogy elsőbe járok.
Reszketett a kezem,
Mikor írni kezdtem.
Remegett a hangom,
Amikor feleltem.
De megfogta kezem
A Tanító Néni.
Megtanított engem
Diák módra élni.
Tőle tanultam meg
a könyvet szeretni
Ő tanított engem:
Olvasni, verselni.
Minden szavát lestem -
Úgy néztem fel rája,
Mint az apró hangya
Egy nagy magas fára.
Példaképem volt Ő,
Ma is annak tartom.
Őszinte a szavam,
Igazat mond hangom.
Jóságos mosolya,
Simogató hangja -
Bársonyos volt keze,
Szép barna volt haja.
Peregtek az évek,
Sok változást hoztak.
Szép barna hajába
Ezüst szálat fontak.
Nincs Ő többé köztünk,
Régen eltávozott.
Csak egy érzés maradt,
Ami nem változott.
|