Ha lélekbúvár lennék
Sokszor, gondolatban,
Vágyaim oly' nagyok-
Elképzelem azt, hogy
Lélekbúvár vagyok.
Persze ez csak álom,
Mert nem jutok oda.
Sajnos lélekbúvár,
Nem leszek én soha.
Pedig oly' jó lenne,
Lelkeket ápolni,
Lelki sérülteknek,
Vigasztalást hozni.
Behatolni lelkük,
Elrejtett zugába,
Örömcsírát vetni,
Minden kis sarkába.
Reménységet adni,
Sok beteg embernek,
Mert a remény éltet,
Gyógymód ő mindennek.
Vigasztalást adni,
Vigasztalanoknak.
Szólni néhány jó szót
Gyámoltalanoknak.
Hitben erőt adni,
Hitetlenkedőknek.
Lelki támaszt adni,
A gyengélkedőknek.
Megfogni a kezét
Sok árva gyermeknek.
Kezet nyújtani sok
Magányos embernek.
Milyen szép is lenne,
De ez mind csak álom.
Ezért írok verset-
Soraimat zárom.
|