Láttam a tengert
Gyönyörű kilátás
Fogadja az embert,
Amikor először
Meglátja a tengert.
Tengernek szépsége
Hatalmában tartja.
Azt lehetne hinni,
Nincs is túlsó partja.
Látni kell, ahogyan
A folyót elnyeli,
Szikrázó Nap fényét,
Tükre visszaveri.
Tengervízben fürdik
A Nap mikor felkel,
És csak aztán jön fel
Minden áldott reggel.
Csókot ad a partnak,
Lágyan simogatja-
Oly nyugodt a vize,
Semmi nem zaklatja.
De, amikor később,
Viharos a tenger-
Akkor is gyönyörű,
Csodálja az ember.
Haragosnak látszik
Messze halják zaját-
Pedig csak egy kicsit
Kitombolja magát.
Csapkodja a sziklát,
A hajót dobálja.
Nincsen olyan erő,
Ami útját állja.
De, amikor aztán
Kitombolta magát-
Olyan lesz, mint régen
Csendes, nyugodt, barát.
Lágy homokos partja
Újra sétára vár-
Aki egyszer ott járt,
Álmában visszajár.
|