Svédasztal madaraknak

Énekes madarak

Télen nem dalolnak.

Ágról- ágra szállnak,

Közben panaszkodnak.

Csicseregnek búsan,

Éhesek és fáznak.

Esőben és hóban

Egész nap csak áznak.

Tőlük tudom mindezt,

Beszélgetnek velem.

Értem a szavukat,

Panaszkodnak nekem.

Sokszor hallgattam én,

Amint csicseregnek-

Tőlük tanultam meg,

Érteni e nyelvet.

Tudok madárnyelven,

Értem a szavukat.

Nekem panaszkodnak,

Elmondják bajukat.

Csicseregve kértek,

Hogy segítsek rajtuk.

Éhesek voltak ők-

Elcsuklott a hangjuk.

Sokára lesz tavasz-

Mondta egyik madár.

Éhes madársereg

Most már csak arra vár.

Tollai nedvesek,

Fészke is beázott-

Virrasztott az éjjel,

Reszketett és fázott.

Gondolkodás nélkül,

Még aznap délelőtt-

Felszereltem én egy

Nagy madáretetőt.

Mi lesz most a menü?

Kórusban kérdezték.

Közben az etetőt

Birtokukba vették.

A nagy lakomára

Jöttek is ők bátran.

Madár svédasztallal

Csakis őket vártam.

Nem sokáig tartott,

Mert mindent felfaltak,

De még hoztam nekik

Morzsát és magvakat.

Hirtelen a sereg

Ijedten felrepült,

Mert az egyik ágon

Egy macska lesben ült.

A kis madarakat

A macskától féltem.

Kotródj innen kandúr,

A madár nem étel!

Híjába nyaldosod

Éhesen a szádat.

Inkább fogj egeret-

Így légy hasznos állat.

Haragos a macska,

Szitkot szór a szája.

Miközben kotródik,

Dühösen kiáltja:

„Látom a svédasztalt

És engem ez zavar,

Mert az etetőben

Az asztal sem magyar.”

Hazug minden szavad!

Lezártam a vitát.

Kotródj innen gyorsan-

Hagyd a politikát.

Elment már a macska,

Nem jön vissza ma már.

Visszatérhet mostmár,

A sok éhes madár.