A juhászlegény

Kastélyában él a király,

Eszik, iszik, mást nem csinál.

Fején van a koronája,

Van neki egy szép nagy lánya.

Eldöntötte unalmában

Lagzi lesz a palotában.

Teljesíti régi vágyát,

Férjhez adja ő a lányát.

Azon nyomban dobra verték,

Még aznap közhírré tették.

Hadd tudja meg minden legény,

Akár gazdag, akár szegény.

Jött is annyi jelentkező,

Tele lett velük a mező.

Most már választani kellet,

Király uram gondolt egyet.

Annak adja lánya kezét,

Aki legyőzi a medvét.

Jött is nyomban egy nagy medve,

Birkózni volt neki kedve.

A legények megijedtek,

Azon nyomban szétszéledtek.

Csak egy legény maradt helyben,

Félelmetes vaddal szemben.

Furkós botja ott volt véle,

Juhász az ő mestersége.

Kiürítették a teret,

Gyere mackó fogjunk kezet.

Mondta elszántan a legény,

Karja izmos, ökle kemény.

Mancsát nyújtotta a medve,

Ölre menni volt már kedve.

El is kezdődött a menet,

Vége ennek mi is lehet?

Több órán át hadakoztak,

Minden trükköt előhoztak.

Nem szegte a legény kedvét,

Két vállra tette a medvét.

Szégyenkezett szegény medve,

Birkózni már nem volt kedve.

Egy kevés ereje maradt,

Az erdőig egyet szaladt.

A király, mikor ezt látta,

A jogarát földhöz vágta.

Eltátotta ő a száját,

Levette a koronáját.

Megleptél te juhászlegény,

Nem leszel te most már szegény.

Kezet fogott aztán vele,

Övé lett a leány keze.

Dolgos kezű ez a legény,

Ráadásul nem is szegény.

Azt mondta, olyan lányt keres,

Aki főz majd egy jó levest.

Nagydolog várt most a lányra,

Bevitte őt a konyhába.

Ügyetlen volt szegény nagyon-

Az óra megállt a falon.

Fazékba tett jó sok vizet,

Az ad neki majd jó ízet.

Mikor nagy gőz keletkezett,

A húsról megfeledkezett.

Megfűszerezte a vizet,

Tett ő bele nyolcat, tizet.

A juhász, mikor ezt látta,

Libabőrös lett a háta.

Ebből nem lesz leves soha,

Gyere, gyorsan menjünk tova.

Nincs messze innen a tanyám,

Megtanít főzni az anyám.

Jó feleség lett a lányból,

Nem mozdult ki a konyhából.

Nagy fazékban fő a leves,

Sokat főz, hogy te is ehess!