A gyöngéd anyaföld
Ha ősszel egy szem mag,
Puha földbe kerül-
Beágyazza magát,
Álomba szenderül.
Nyugodtan alszik ő,
Szunnyad egész télen.
Betakarja a föld,
Védi őt gyöngéden.
A Nap fénye jelzi
Tavasz érkezését,
Ő idézi elő,
A mag ébredését.
Csírázik a kis mag,
Földből táplálkozik-
Gyenge kis gyökere
Földbe kapaszkodik.
Lassan erősödik,
Kidugja a fejét-
Föld felszínén hajtja
Első kis levelét.
Szétágazó gyökér
Táplálja a törzset-
Miközben öleli
A lágy anyaföldet.
Gyöngéden öleli,
Hisz belőle sarjad-
Föld nélkül nem lenne
Fűszálon friss harmat.
Nem lenne aratás,
Jószágnak legelő-
Oxigén elfogyna,
Nem lenne levegő.
A föld adja mindazt,
Ami táplál, éltet-
Termőföldek nélkül
Megszűnne az élet.
Megterem Ő mindent,
Amit ember akar-
A szolgálat végén
Pedig, majd betakar.
|