Három sors

Három kislány ül a padon-

Beszélgetnek, tervezgetnek.

Azzal foglalkoznak nagyon,

Hogy mi lesz, ha nagyok lesznek.

Bizakodva néznek szembe

Az ismeretlen holnappal.

Mintha minden igaz lenne,

Amit mesében olvasnak.

Ott ülnek és nevetgélnek-

Sári, Klári, és Katica.

Pedig peregnek az évék

Se út, se ösvény nincs vissza.

Nagyon szép kislány a Sári-

Filmsztár szeretne ő lenni.

Történhet szerinte bármi,

Mindent meg fog ezért tenni.

Céltudatos lány a Klári,

Utazni szeretne sokat-

Kalandos utakon járni,

Ismerni nagy városokat.

Katica nagyokat hallgat,

Csak ritkán hallatja hangját.

Tervei neki is vannak,

Hallgatja társai szavát.

Lassan felnőttek a lányok,

Régen szétváltak útjaik.

Szívükben most is barátok,

De más a sorsuk, céljaik.

Húsz éves távollét után,

Ott ülnek újra a padon.

Néhány szót szolnak ők csupán,

Kezüket szorítják, nagyon.

Szárítja szemüknek fénye,

A meghatottság könnyeit.

Csevegnek újra, mint régen,

Hisz együtt vannak ők, megint.

Sáriból nem lett nagy filmsztár-

Szépsége is alább hagyott.

Álmodott egykor a kislány,

Csillogót, szépet és nagyot.

Rájött, nem minden a szépség,

A sikerhez egyéb is kell.

Tehetség, hajlam, szerénység-

Ezt nem adhat csak az Isten.

Klárika utazott sokat,

 Bejárt jónéhány országot.

Elégedett nem lesz soha-

Nem járta be a világot.

Szeretett nagy lábon élni,

Csak az kellett, ami drága.

Megvett mindent, ami fénylik,

Mindegy volt mennyi az ára.

Egy napon az történt vele,

Mikor új autóját várta-

Megfájdult nyomban a feje,

Kiürült bankban a számla.

Katica most is a régi,

Halk hangján csak ritkán beszél.

Megszokott munkáját végzi,

Nyugalma mindennel felér.

Boldog, mert tudja, hogy várják,

Várja a családi fészek.

Az ajtót szélesre tárják,

Fiai vidámak, szépek.

Elgondolkoztatnak nagyon,

Ezek az emberi sorsok.

Ott ülnek most is a padon,

Háromból egy, aki boldog.

Az lett ebből a tanulság,

Nem kell a felhők közt élni.

Álmodja azt az ifjúság,

Amit majd el is tud érni.