Tavaszi egyveleg

Méhecske szállt a virágra,

Hajlik a kis virág szára.

Illatos kelyhe kitárva-

Virág a méhecske álma.

Dalol a madár az ágon,

Oly szép a dal, mint az álom.

Ott ül sok társa a fákon,

Madár hangja elvarázsol.

Bogár mászik a fűszálra,

Az lesz az ő kis hintája.

Tavaszi szél majd himbálja,

Ha nem fúj a szél, megvárja.

Új fészket rak a gerlepár,

Munkája közbe meg-megáll-

Párjával együtt messze száll,

Elkészül majd a gerlevár.

Hattyúpár úszik a tavon,

Boldogok együtt ők nagyon.

Tolluk a napfényben ragyog-

Fiaik szépek és nagyok.

Hangosan kacag a patak,

Csíkolják hasát a halak.

Úgy halad, szinte már szalad,

Nyomában néhány kő marad.

Vidáman él most a kamasz,

Örül, hogy itt van a tavasz.

A május szerelmet fakaszt,

Szívében nincs semmi panasz.

Tavasszal boldog az ember,

Kesztyű és nagykabát nem kell.

Boldogan ébred ő reggel,

Mert a Nap ragyogva felkel.