Tiszaparti gondolatok
Emberek százai
Dolgoznak a gáton.
Védik házaikat,
A mérges Tiszától.
Mert, amikor árad
Sok mindenre képes-
Máskor pedig békés,
Egy cseppet sem vészes.
Látta őt a Költő
Gátját lerombolni.
Félre vert harangok
Hangját túlharsogni.
Vágtatott a rónán,
Új medreket vágott-
El akarta nyelni,
Ezt a nagy világot.
Ezért őrködnek most
Több százan a gáton-
Legyőzik a Tiszát,
Akár milyen áron.
Lassan visszatér ő
A saját medrébe-
Mint az apró gyermek,
Anyja lágy ölébe.
Ilyenkor a Tisza
Elhagyottnak látszik.
Egyedül a napfény
Víz tükrében játszik.
Jótékony napsugár
Szárítja a partját.
Rügyeket is fakaszt
Megmutatja arcát.
Oly szelíd a Tisza-
Kis csónak a vízen.
Nem tehet ő arról,
Hogy nem mindig ilyen.
Télen jeges lesz ő,
Tavasszal meg ázik.
Mindenért kárpótol,
Mikor kivirágzik.
Milliónyi lepke
Repdes vize felett.
Feledtetik ők a
Zord és hideg telet.
Tisza vize felett
Ők násztáncot járnak.
Néhány boldog percre
Ők évekig várnak.
Úgy pusztulnak el ők,
Mint boldog szerető.
Tisza volt a bölcső.
Ő lett a temető.
|