Az évek múlása

Serdülő gyermeknek

Egyik legfőbb gondja,

„Mikor leszek felnőtt?”

Kíváncsian mondja.

Lassúnak találja

Az évek múlását,

Az egymást követő

Lombok lehullását.

Sarjadó bajuszát

Minden nap megnézi,

Azzal kezdi napját,

És azzal is végzi.

Gyermekkora boldog-

Nem hiányzik semmi,

De ő szeretne már

Felnőtt ember lenni.

Húsz éves korában

Neki minden tetszik-

Eszébe sem jut az,

Hogy majd megöregszik.

Harminc után aztán

Hírtelen ráébred,

Hogy, mintha gyorsabban

 Telnének az évek.

Persze nincs arról szó,

Hogy már öreg lenne.

Legjobb korban van most-

Dolgozni van kedve.

A negyvenes ember

Már felért a csúcsra.

Mint tapasztalt férfi

Gondol ő a múltra.

Fel tudja már mérni,

Múltbéli hibáit.

Az idő múlása

Neki még nem számít.

Tudjuk, hogy az ötven

Száz évnek a fele.

Ha jól tartja magát-

Nem is gondol bele.

Nem gondol még bele,

De legyen ő bárki-

A lányok szemében,

Akkor is csak „bácsi”.

Tíz évvel később majd,

Azt is büszkén mondja-

„Hatvanszor nyílott már

Számomra a rózsa”.

Öreg lenne talán?

Ez elcsépelt szöveg!

Mikor úgy érzi majd-

Akkor lesz csak öreg.

Idősnek lenni jó!

Rájön évek során.

Csak az lehet idős,

Ki nem megy el korán.

Fogja a derekát,

Fájlalja a fejét-

És közben szorítja

Unokái kezét.

Nem teher számára

Az éveknek súlya.

Ajándék az élet

Öröme és búja.

Méltósággal visel

Mindent, ami nehéz.

Szerető családja

Megfogja a kezét.

Elteltek az évek,

Régen volt már kamasz.

Kívánjuk azt neki:

Jöjjön még sok tavasz!