Mosolyogj rám!
Kalászba szökkent a búza,
Éppen, mikor arra jártam.
Szedtem egy csokorral nyomban,
Miközben csak reád vártam.
Koszorút fontam belőle,
Pipaccsal feldíszítettem
És mikor megjöttél végre,
Nyomban a fejedre tettem.
Boldogság fénylett szemedben,
Mosolyod maga az élet-
Én csak néztelek szótlanul
Szememben vágy tüze égett.
A pipacs már rég elhervadt,
Úgy mosolyogj rám, mint régen!
Miközben nézlek szótlanul,
A sorstól csakis ezt kérem.
|