Mikor még nem ismertelek
Sokszor álmodoztam Rólad,
Nem jött álom a szememre-
Miközben a plafont néztem,
Te jártál csak az eszemben.
Képzelődni nagyon tudtam,
Láttam, mint nyitod az ajtót-
De mikor beléptél volna,
Hírtelen eltűnt az arcod.
Homályba borult ott minden,
Nem láttam arcod vonását-
Fantáziám cserbenhagyott,
Elmosta a perc varázsát.
Homályosan láttam mindent,
Ködfelhő fedte nevedet.
Nem csoda, ez akkor történt,
Mikor még nem ismertelek.
Élt bennem akkor a remény,
Hogy majd csak sor kerül arra-
Kinyílik újra az ajtó
És belépsz majd akkor rajta.
Eljött aztán a pillanat,
Csak néztünk egymás szemébe.
Kezemet nyújtottam feléd,
Szívedet adtad cserében.
|