Férfiuralom
Legszebb nap az életemben,
Az, amikor megszülettem.
Hangos sírással jeleztem,
Azt, hogy most már megérkeztem.
Boldog volt az Édesanyám.
„Fiam lett”- mondta az Apám.
Vidám és büszke volt, talán
Meg tudom érteni ma már.
Repültek aztán az évek.
Halványak lettek e képek.
Ezek az emlékek szépek-
Úgy érzem, szívemben élnek.
Erőtlen volt a két karom-
Ültem egy korházi padon.
Boldog volt a párom, nagyon-
„Fiam lett” azon a napon.
Az évek rohanva teltek-
Gyermekek felnőttek lettek,
Szüleik nyomdokán mentek,
Akikről példát is vettek.
Fiam ült aztán a padon,
Várta a híreket, nagyon.
Nagyapa lettem e napon-
Kisfiút tartott a karom.
Ez bizony férfiuralom,
Büszke is vagyok rá nagyon-
De, ha páromat meghallom,
Számat befogom, nincs hangom.
Miközben hangját hallgatom,
Megszáll egy boldog nyugalom.
Nem tudom mi az unalom,
Ez talán férfiuralom?
|