Éjszakai séta

Kihaltak az utcák,

Amerre most járok.

Keresem a magányt,

Senkire nem várok.

Nem hallok most semmit,

Csak a léptem zaját-

Ez a zajos város,

Megtagadja magát.

Késő van, jól tudom-

A madár sem jár most.

Az éj sötét fátyla,

Borítja a várost.

Házakban a fények

Kialudtak régen-

Mindenki alszik most,

Csak én vagyok ébren.

Lépteim zajára

Válaszol egy kutya-

Álmos ugatástól

Visszhangzik az utca.

Ugat egy darabig,

De aztán elhallgat-

Miért ugatna most?

Amikor még alhat.

A nagy sötét csendben

Üt a toronyóra-

Egy percig sem pihen,

Jár a mutatója.

Nem pihenhet soha,

Ilyet nem is tenne-

Megállna az idő,

Ha ő megpihenne.

Felnézek az égre,

A sötét rám mered-

Felhők takarják most

A csillagos eget.

Egy kicsivel később,

Elered az eső.

Nem zavar ez engem,

Nem kell nekem ernyő.

Ritkán fordul elő,

Hogy kószálok éjjel,

Sétálok esőben,

Dacolok a széllel.

A felhők elmennek,

Később mások jönnek-

Peregnek a cseppek,

Mint valami könnyek.

Megtisztul a város,

Felfrissül az ember-

Kipihenten ébred,

Ha eljön a reggel.

Miközben sétálok,

Lassan haza érek.

Becsukom az ajtót,

Nyugovóra térek.