Rohanó hétköznapok

Tele van a naptár

A sok hétköznappal-

Sötétséget követ

A gyönyörű hajnal.

Legszebb álmom közben

Ébreszt fel a reggel-

Vár a kötelesség,

Bíztató szó nem kell.

Minden hétköznapra

A terveim nagyok,

Nem csoda, hogy így van,

Hiszen ifjú vagyok.

Dolgos hétköznapok

Egymás után jönnek,

Dús, sötét hajamba

Ezüst szálat szőnek.

Nem vagyok még idős,

Megmondhatja bárki-

De azért egy szép lány

Úgy szólít, hogy „bácsi”.

Van még az életben

Elég tennivalóm.

Majd, ha elvégeztem,

Jöhet a nyugalom.

De a hétköznapok

Kegyetlenül telnek-

Családom tagjai

Napról- napra szebbek.

Egy szép napon aztán

Azt történik velem-

Egy fiatal postás

Nyugdíjat hoz nekem.

Nem vagyok én öreg!

Vagy tán annak látszom?

De, most már a tangó

Az én kedvenc táncom.