Az indián nyár
Eltelt egy esztendő,
Szeptember van újra.
Talán meleg lenne,
Ha a szél nem fújna.
Sok kicsi diáknak
Hátán van a táska,
Beülnek a padba-
Becsengettek mára.
Zöldell még a mező,
Nem sárgul a levél.
Nem kell vastag ruha-
A tücsök még zenél.
De a zene halkul,
Kedvetlenül játszik.
Ez a kicsi bogár
Gondterheltnek látszik.
Gondot okoznak most
Az őszies szelek-
Szüntelen hirdetik
A közelgő telet.
Nappal még nincs hideg,
De éjszaka fázunk-
Ha nincs nálunk ernyő,
Van úgy, hogy megázunk.
Mert az őszi eső
Csendesen elered-
Komor, sötét felhők
Borítják az eget.
Áztatják a földet,
Takarják a Napot.
Maguk mögé rejtik
A fényes csillagot.
Hideg napok jönnek,
Sárgul a fa lombja.
Délre költözött már
A fecske, a gólya.
Tele van a magtár,
A szüretnek vége-
Néhány nap jóidő
A gazdáknak kéne.
De, ha nem lesz, akkor
Tavaszig majd várnak,
Mert sajnos vége van
Az indián nyárnak.
|