A megsárgult levél
A kert csupasz fái
Úgy merednek felém,
Mint egy rideg festmény
Egy tárlat közepén-
Ahol a sok ember
Csak szemlélő lehet,
Nézi a képeket
És semmit nem tehet.
Elhagyottan állnak,
Nincs levél az ágon-
Nem dalol a madár,
Nincs élet a fákon.
Nem zümmög a bogár,
Nem hallok most hangot-
Úgy mint a tárlatban,
Csak szemlélő vagyok.
Lábam alatt hever
A megsárgult levél,
Ott virított nemrég
Egy nagy fa tetején.
Gyönyörű zöld színe
Maga volt az élet,
Ha a nap rásütött
Már-már szinte fénylett.
De a nyárnak vége,
Megsárgult a levél-
Búcsút int az ágnak
És aztán földet ér.
Sok-sok sárga levél
Takarja a földet-
Olyan ez a látvány,
Mint egy sárga szőnyeg.
Lábam alatt zörög
A lehullott levél-
Süvítő őszi szél
A fülembe zenél.
Az ősz hozza-viszi
A süvítő szelet-
Kavarja, felkapja
A száraz levelet.
Magasban száll, süvít,
Hozza a híreket-
Szélposta hirdeti
A közelgő telet.
|