Bölcső vagy koporsó

Egy hatalmas tölgyfa

Áll az erdő szélen-

Büszke koronája

Integet a szélben.

Ez a tölgy az erdő

Egyik legszebb fája-

Miért nem lenne ő:

A tölgyek királya?

Gyöngéden meghajlik

A büszke fa ága,

Mikor egy madárnak

Megrebben a szárnya.

Fészkében ott tátong

Több éhes fióka-

Rovar volt az ebéd,

Az lesz a vacsora.

Hangos a fa lombja,

Nagy a zsivaj, lárma-

A sok dalos madár

Fészket rak e fára.

Ez a hatalmas fa

Régen volt csemete-

Kitudja, hol van most

Az, aki ültette?

Hány vihart túlélt már,

Szél tépázta lombját-

Történelmet írtunk,

Miközben ő ott állt.

Lehullatta lombját

Isten tudja hányszor-

Friss lombot eresztett

Új rügyfakadáskor.

Tűrt a forró nyárnak,

Kibírta a fagyot-

Kitikkadt embernek

Hűs árnyékot adott.

Aztán egy szép napon,

Jött egy csapat ember-

Kivágták a nagy fát,

Magyarázat nem kell.

Ágai között a szél

Még egyszer átsuhant-

Nagyot reccsent a fa

És aztán lezuhant.

Kivágnak még sok fát,

Nem ő az utolsó-

Lesz belőle bölcső,

Vagy pedig koporsó.