Végletek között
Borús őszi reggel
Ülök a szobámban-
Nincs kedvem semmihez,
Vágyom a magányra.
Köztudott, hogy néha
Jól jön egy kis magány-
Olyankor az ember
Nyugalomra talál.
Törheti a fejét,
Elmélkedhet bátran-
Minden olyan csöndes,
Éppen erre vágytam.
Túl a szobám falán
Zajlik most az élet,
Nagy a jövés-menés-
Ez a másik véglet.
Ettől menekültem
A csöndes szobába-
Pihenek egy kicsit
A néma magányban.
Behunyom a szemem,
Nem zavar most semmi-
Pihentető érzés
Nyugalomban lenni.
De nem tart sokáig
E nyugodt állapot-
Nem tudok elűzni
Néhány gondolatot.
Csukott szemem előtt
Zajlik le sok minden-
Gondolatok elől
Menekülés nincsen.
Hiába van sokszor
Az ember magában,
Hiába menekül
Egy csöndes szobába.
Elkísérik oda,
Gyötrő gondolatok-
Hiába hiszi, hogy
Mindent kívül hagyott.
Vele vannak mindig,
Nem tud szabadulni-
Nem lehet előlük
A magányba bújni.
Az, hogy ezt elmondom,
Talán nem véletlen-
Ott van a megoldás
A zajos életben.
|