Sárguló falevelek

Ünnepi köntösbe

Öltözött az erdő-

Felette az égen

Alig akad felhő.

Csak néha takarják,

A szép, tiszta eget-

Elrejtik a Napot

Üdvözlik a szelet.

Majd a szelek hátán.

Tovaszáll a felhő-

Szelíd mozdulattal

Int neki az erdő.

Ritkuló lombok közt

Süt be a nap fénye-

Egykedvűen tekint

A hulló levélre.

Őszi napsütésnek

Alig van ereje-

De azért jó, hogy süt,

Nincs már sok ideje.

Egyre gyengébb a Nap,

Nyugovóra térne-

Bágyadt sugarának

Megtört már a fénye.

Most az erdő fái

Feltűnően szépek-

Sok színben pompáznak,

Mint nyáron a rétek.

De a színes levél

Búcsút mond az ágnak-

Nem díszíti tovább

Az erdei fákat.

Megválik az ágtól,

Pörög egyet körbe

És aztán szép lassan

Lerepül a földre.

Betakar most mindent

Egy nagy, színes szőnyeg-

Alszik már az erdő,

Hideg napok jönnek.