A tizenkét hónap

A naptár hónapjait nézem-

Tizenkét hónap egy évben.

A lapokon sorban várnak,

Eljönnek és tovább állnak.

Újév köszöntése után,

Megérkezik a január.

Előkerül korcsolya, szán-

Fákon reszket sok kis madár.

Pihenten ébred a medve,

Aludni már semmi kedve.

Fújnak februári szelek-

Mátyás töri már a jeget.

Márciusi rügyfakadást,

Késlelteti a havazás.

De a télnek nincs ereje,

Fújdogál a tavasz szele.

Az április megbolondul,

Hogyha nem esik, akkor fúj.

Meglepetéssel van tele,

Bolond hónap az ő neve.

Szúrják már a májusfákat,

Lányoknak virágos ágat.

Ablak alatt szól az ének-

Májusban oly szép az élet.

Júniusra sokan várnak,

Vége van a tanításnak.

Nappal süt és éjjel esik-

Sátorokat előveszik.

Júliusban, nyár közepén-

Arat, csépel minden legény.

Búzát arat szorgos keze,

Tele lesz a magtár vele.

Augusztus is megjött hamar,

Ünnepre készül a magyar.

A pékmester most sem henyél-

Új búzából sül a kenyér.

Jellemzője szeptembernek,

Iskolába megy a gyermek.

Nem is gondol ő most másra-

Hátán van egy jó nagy táska.

Október e hónap neve,

Most csordul a szőlő leve.

Elmegy ez a hónap végleg-

Hordóban van már a lényeg.

A november sokszor hideg,

Még a neve is oly rideg.

Kivételek azért vannak,

De nincs ereje a Napnak.

Előkerül kesztyű, kabát-

A tél megmutatja magát.

Jókat nevet a hóember-

Ünnepek hava december.

Lezárunk ezzel egy évet,

Hónapok emléke szép lett.

Az idő szárnyakon repül-

Visszahozni nem sikerül.

A múló hónapok szépek,

Belőlük vannak az évek.

Idővel emlékek lesznek,

Majd később homályba vesznek.