Egy kis nosztalgia
Elmúlik február,
Kopogtat a tavasz.
Fekete a város,
Nem is volt tán havas.
Vége van a télnek
És még nem is fáztam-
Az viszont megtörtént,
Hogy esőben áztam.
Milyen tél az ilyen?
Nem nevezném annak-
Se híre, se hamva
A nappali fagynak.
Korcsolyapályára
Mindhiába vágyom
Úgy pihen a szánkó
Akárcsak a nyáron.
Csalódott gyermekek
Csodálkozva kérdik:
Nem lesz hó az idén?
Ezt már ők sem értik.
Saját gyermekkorom
Van most az eszemben-
Azok a szép telek
Járnak a fejemben.
Piros volt az arcom,
Megfázott a kezem-
És a nagy hidegtől
Könnyezett a szemem.
A vastag ruhámat
Minden nap felvettem-
Ha repült a szánkó,
Boldogan nevettem.
Persze ez régen volt,
De élnek e képek,
Elevenek most is-
Az emlékek szépek.
Az ablakhoz lépek,
Előttem a város.
Le van aszfaltozva,
Csak azért nem sáros.
Saját kérdésemre
Egy választ keresek-
Hol vannak a régi
Gyönyörű, szép telek?
|