Huncut a lány
(Mese a szerelemről)
Májusban huncut a lány,
Csillog a fény dús haján-
Érzi, hogy közel a nyár,
Ilyenkor kalandra vár.
Szerelmet hoz majd a nyár,
Várja e percet a lány.
Eljön egy lovag talán-
Véget ér majd a magány.
Nyílik az orgona már-
Madárka dalol a fán.
Egyedül ballag a lány,
Nem jön a lovag ma már.
Nem jön el soha talán,
Kevés a lovag ma már.
Csalódni fog az a lány,
Aki csak lovagra vár.
Májusban közel a nyár,
Egy fiú csak arra vár-
Lássa be végre a lány,
Lovagra hiába vár.
Belátta végül a lány,
Hiába jön el a nyár-
Ha ő egy lovagra vár,
Marad neki a magány.
A fiú most is csak vár,
Feléje indul a lány-
Szerető szívre talál,
Véget ér így, a magány.
Boldogan sétál a pár,
Szerelmet hozott a nyár.
Minden lány most arra vár,
Hogy legyen mindig csak nyár.
|