Egy patak élete

Komor sziklák közül

Bújt elő a patak,

Kristálytiszta vize

Völgyek felé halad.

Áztatja a sziklát,

utat vág magának

Köveket is görget,

ha útjában állnak.

Sebes folyásának

Semmi nem vet gátat-

Nincs olyan akadály,

Mi útjába állhat.

Fölé hajol lágyan

A szép fenyves erdő-

Olyan ez számára,

Mint egy védő ernyő.

Óvja a patakot,

Védi széltől, Naptól.

Büszke koronája

Integet a partról.

Patakcsobogástól

Visszhangzik az erdő-

Táncot jár az égen

Néhány bárányfelhő.

Sietve tart arra

Egy másik kis patak-

Oly gyors a folyása,

Hogy már szinte szalad.

Egymásba olvadnak,

Mikor találkoznak-

Egy közös mederben

Most már együtt folynak.

Elhagyja az erdőt,

Kijutott a fényre-

Szélesebb medrében

Megnyugodhat végre.

Mikor síkságra ér

Hangtalanul halad-

A szép fenyves erdő

A távolban marad.

Takaros kis falú

Van a közelében-

Emberek élnek ott,

Több mint ezer éve.

A patakban mosnak,

Itatják a nyájat,

Öntözik a vetést,

Hogyha a nyár száraz.

A kis patak útja

Lassacskán véget ér.

Várja őt a folyó,

Akár egy nagy testvér.

Befogadja vizét,

Egy irányban folynak.

Hangtalanul mennek,

Még csak nem is szólnak.

Kalandos az útjuk,

De azért csak mennek.

Együtt látják meg majd

A hatalmas tengert.

Mikor odaérnek,

Látnak egy nagy vizet-

A kis, szerény patak

Nem látott még ilyet.

A folyóval együtt

Tengerbe torkolnak-

És így mind a ketten

Tengerré változnak.