Ha festő lennék
Festeni szeretnék,
Sajnos nincs ecsetem.
Hiába is lenne-
Nem arra születtem.
Festenék tájképet,
Erdőt, hegyet, völgyet-
Virágok közt ülő,
Gyönyörű szép hölgyet.
Vászonra tenném én
A felkelő Napot
Megörökíteném
A hulló csillagot.
Képemen a patak
Völgy felé rohanna,
Színes tollú madár
Szinte megszólalna.
Festő keze nyomán,
Beszélnek a színek,
Egymásra találnak
A szerető szívek.
Ha aktot festenék
Modell nélkül tenném.
Fantáziám gazdag,
Nyilván elképzelném.
Megfesteném én a
Háborgó tengert-
Természet közepén
Az alkotó embert.
Az emberi arcot
Előtérbe hoznám-
Minden kis részletét
Szépen kidolgoznám.
A szemét festeném
Őszintére, szépre-
Amint éppen felnéz
A tiszta kék égre.
Lehetnek a szemek
Barnák, zöldek, kékek-
Mögöttük lakozik
Az emberi lélek.
Elképzelem mind ezt-
Peregnek a sorok.
Jól tudom, hogy én már
Festeni nem fogok.
Ecset helyet most is
Toll van a kezemben-
Szavakkal mondom el,
Mi jár az eszemben.
|