Korhadt fakeresztek

Elhanyagolt sírok felett,

Elmosódtak már a nevek-

Siralmas, hogy mivé lettek,

Az elkorhadt fakeresztek.

Mikor temetőben járok,

Sok ilyen keresztet látok.

Nagyon rég tehették oda,

Megette az idők foga.

Elhanyagolt sírok felett,

Ledűlt már a korhadt kereszt,

Névtelen lett a gazdája,

Nincs keresztje, kopjafája.

Nincs barátja, sem gyermeke,

Senki nincs, ki rendbe tegye.

A barátok rég elmentek,

A gyermekek szétszéledtek.

Szétszéledtek a világban,

A világ sok országában-

Elmentek és ott ragadtak,

De a sírok itt maradtak.

Álljatok még fakeresztek-

Sírok felett őrködjetek,

Mert senki nem vigyáz rájuk-

Árva sírok, nincs gazdájuk.

Az lesz a keresztek vége,

Oda rakják őket félre.

Egy nagy csomó lesz belőlük,

Elkorhadt kereszt a nevük.

Vannak akik összeszedik-

Hogyha fáznak, tűzre teszik.

Lángja mellett melegednek,

Elégnek a fakeresztek.