Egy elfelejtett tangó
Sláger volt a dallam,
Amit úgy szerettem-
Hogyha jókedvem volt,
Sokszor énekeltem.
Harsogta a magnó,
Dalolták gyermekek-
Lemezjátszón pedig
Bakelit lemezek.
Dalolta mindenki,
Fiatalok, vének-
Elég rég történt ez,
Az emlékek szépek.
Ha táncra perdültem,
Csak azt húzták nekem-
Táncolni szerettem,
Dal volt az életem.
Évek múlásával
Feledésbe merült-
A bakelit lemez
Polc aljára került.
Lemezjátszó nem kell,
Elkopott a magnó-
Kedvenc dalom pedig,
Elfelejtett tangó.
De én nem feledem,
Leporolom szépen-
Indul már a korong,
Úgy forog, mint régen.
Hallgatom a zenét,
Már-már szinte járom-
Pillanatok múlva
Felkérem a párom.
Járjuk ezt a táncot
Éppen úgy mint régen.
Ha a lemez recseg,
Egy cseppet sem szégyen.
Nem hagyom én abba,
Egész este járom,
Csak a lemez kopott
Nem pedig a lábam.
Az a régi dallam
Nem hagy már el soha-
Visszhangzik fülemben
Minden egyes sora.
Sokan elfelejtik,
De számomra örök-
Sok kellemes percet,
Csak neki köszönök.
|