Folyóparti idill

Tiszta vizű folyó

Elhagyatott partján-

Ott pihen egy ember,

Nyugalom ül arcán.

Elmenekült talán

A város zajától?

Nem üldözi senki,

Idejött magától.

Nyugodtan üldögél,

Kémleli a vizet.

Oly szép ez a látvány,

Ritkán lát ő ilyet.

Ritkán van ideje,

Elég rég járt erre-

Pedig szüksége van

Néha egy kis csendre.

Nyoma sincs a zajnak,

Kipufogó gáznak,

Tolongó tömegnek-

Amint buszra várnak.

Üde a levegő,

Megtölti tüdejét-

Fáknak sűrű lombján

Pihenteti szemét.

Követ dob a vízbe

Nézi amint szökdel.

Kacsázik vagy hármat

És elmerül csöndben.

Apró halak úsznak

A part közelében,

Mert a sodrás enyhébb

A folyó szélében.

Langyos nyári szellő

Fodrozza a vizet-

Gyönyörű a látvány

Ritkán látni ilyet.

Későre jár most már,

A Nap is lenyugszik-

Látóhatár alá,

Szép lassan lekúszik.

Fáradt sugarai

Megtörnek a vízen-

Mert a naplemente

Folyóparton ilyen.

Hazaindul lassan

A magányos ember-

Szereti e folyót,

Nem kell neki tenger.

Beül autójába,

Rátaposs a gázra-

Motor zaja, füstje

Borul e szép tájra.