Üres már a fecskefészek

Lakott itt egy fecskecsalád,

Minden évben idetalált.

Ha megjött a szép kikelet,

Elkergették ők a telet.

Eresz alatt ott a fészek,

Ahová ők visszatértek.

Javítgatták, rendbe tették,

Fiókákat ott nevelték.

Tátongtak az éhes szájak,

Betevő falatra vártak.

Fecskeszülők jöttek, mentek-

Fiókáik cseperedtek.

Megették ők, amit kaptak,

Semmiben nem válogattak.

A kis fecskék nagyon szépek

Hangos volt a fecskefészek.

Tollasodtak, növekedtek

Napról-napra szebbek lettek.

Lábaikat nyújtogatták,

Szárnyaikat próbálgattak.

A fészekben sokat ültek,

De egy szép nap kirepültek.

Ott ültek a villanydróton

Vitatkoztak fecskemódon.

Szeptemberben gyülekeztek

Hamarosan útra keltek.

A csapatok tovaszálltak-

Közben új tavaszra vártak.

Sándor napra visszajöttek,

Józsefeket köszöntöttek.

Így történt ez minden évben.

Benedek nap közelében.

Ezek az emlékek szépek,

Üres most a fecskefészek

Csendes lett az ereszalja,

Csendjét semmi nem zavarja.

Hová lett a fecskemadár?

Máshol rakott fészket talán?

Visszatér, majd azt remélem-

Szép, tavaszi napsütésben.