Ha majd megjössz

Bejártad már régen

E széles világot-

Hajtott ifjú véred,

Mert kalandra vágyott.

Nem tudtad, hogy hova

Vezet majd az utad-

Egyedül azt láttad,

Hogy merre van nyugat.

Megsiratott téged

Az, kit hátra hagytál,

Mert nem tértél vissza,

Végleg ott maradtál.

Csendes lett a szobád,

Fénykép lóg a falon-

Minden olyan kihalt,

Mert hiányzol nagyon.

Édesanyád mondja,

Hogy ilyen az élet-

Reszkető kezével

Letörli a képed.

Igaz, hogy a korban

Előre haladtál-

De azért anyádnak

Kisfia maradtál.

Egyszer majd haza térsz

Kalandos út végén-

Megtalálod akkor,

Ott a falu szélén,

Akácerdő mellett

Van egy kis temető-

Úgy hulljon majd könnyed,

Mint a záporeső.

Mondd azt, hogy megjöttél,

Borulj a fejfára-

Ezer szál virágot

Hozzál a sírjára.