Távollétedben

Néhány napos magány,

Amit ki kell bírni-

Hogy teljen az idő,

Megpróbálok írni.

Mert eddig az írás

Mindig jót tett velem,

Tollal a kezemben

Ezt is átvészelem.

El kellett, hogy menjél,

Mert népes a család

Történhet jó, vagy rossz,

Hallod hívó szavát.

Kevesen vagyunk itt,

Sokan vannak távol-

De, ha baj van, megyünk,

Legyenek ők bárhol.

Úgy porlik a család,

Mint a büszke szikla-

Eltávoztak sokan,

Nem is jönnek vissza.

Minden olyan szép volt,

Mikor mind itt voltak-

Asztal körül ülve

Beszéltek, daloltak.

Elmesélték azt is,

Hogy milyen volt régen-

Megértették egymást,

Beszélgettek szépen.

Kíváncsi gyermekek

Szájtátva hallgatták-

És mikor felnőttek,

Ők is tovább adták.

Így éltünk mi egykor,

Egy békés családban-

Oly’ boldogok voltunk,

Mindig erre vágytam.

De azután eljött

A szóródás kora-

A régi együttlét

Nem jön vissza soha.

Öt országban élünk,

Két nagy kontinensen-

Első időszakban,

Sokat keseregtem,

De aztán rájöttem,

Ők legalább élnek-

Találkozásaink

Meghittek és szépek.

Aki végleg elment,

Nem jön vissza soha.

Hiányzik a hangja

És kedves mosolya.

Feledni nem tudunk,

Bízunk és remélünk-

Mert szeretjük egymást

Ameddig csak élünk.