Egy magányos hattyú

Egyetlen levél sincs

A tóparti fákon,

Nem fütyül a rigó

A meztelen ágon.

Kihalt lett a környék,

Szomorú e látvány-

Összeszorul szívem

E szürkeség láttán.

Nem rég olyan szép volt,

Vidám volt itt minden-

De a hangos jókedv

Elköltözött innen.

Mit látnak szemeim?

Élet van a vízen-

Hófehér a tolla,

Csak a hattyú ilyen.

Egy magányos hattyú

Lebeg a tó vízén-

Megakadt a szemem

Gyönyörű,szép színén.

Kecses tartásából

A büszkeség árad-

Mintha szobor lenne,

Nem egy élő állat.

Halkan szólok hozzá,

Nehogy elijesszem-

Óvatos léptekkel

Megközelítettem.

Te gyönyörű madár,

Hova lett a párod?

Lehet,hogy titokban

Most is csak őt várod?

Egy ilyen szép madár,

Áldozattá válhat-

Felfalhatja őt egy

Ragadozó állat.

Lehet,hogy hűtlen volt,

Másikat keresett-

Nem is tudtál róla,

Más hattyút szeretett.

Lehet,hogy már nem él,

Vagy hűtlen lett párod.

Mind a két esetben,

Már hiába várod.

Eljön az új tavasz,

Vigasztalódj madár-

Akkor az új párod

Meglátod,rád talál.