Pihenő csónakok
Fáradt kis csónakok
Lebegnek a vízen-
Nyugszik már a Nap is,
Pihenni tér minden.
Fárasztó nap után
Kikötötték őket-
Miközben az égen
Sötét felhők jöttek.
Érkezik a szél is,
Fodrozza a vizet-
A két árva csónak
Sokszor élt át ilyet.
Tomboló viharban
Az volt minden vágyuk,
Hogy talán majd egyszer
Lesz egy csónakházuk.
Amikor a vihar
Kitombolta magát-
Olyan lett a folyó,
Mint egy igaz barát.
Az árva csónakok
Miközben lebegtek-
Nagyon elfáradtak,
Álmosak is lettek.
Szelíden ringatta
Őket a nagy folyó-
Álomba merültek
És az álom oly jó.
Álmukban erősek,
Legyőzik a vizet-
Mert ők vannak felül,
Jó álmodni ilyet.
Alszik a két csónak,
Nem fér hozzá kétség-
Takaróként borul
Rájuk a sötétség.
Nem pihen a folyó,
Sosem tenne ilyet-
Szüntelenül halad,
Szállítja a vizet.
|