Téli napsütés

Mikor egy szál virág

A Dunán elúszott,

A hőmérő szála

Jó magasra kúszott.

Nem csoda, hisz akkor

Augusztus lehetett,

A ragyogó Nap is

Szikrázva nevetett.

Látta ezt sok ember,

Ott álltak a parton-

Csodálták a Dunát,

Míg leszállt az alkony.

Mostanában, hogyha

Vízparton állok,

A jéghideg vízen

Csak jégtáblát látok.

Előttem úszik el,

Miközben azt látom,

Eltűnik a ködben-

Hideg van és fázom.

Dermesztő a hideg,

Megfagyott most minden.

A szépség és vidámság

Elköltözött innen.

A gyönyörű, nagy fák,

Össze vannak törve-

Ágaik fagyosan

Zuhannak a földre.

Amikor ezt látom,

Már-már attól félek,

Hogy nem maradt semmi-

Megfagyott az élet.

Most a tekintetem

A távolba mered-

Tisztulni látom én

A hófelhős eget.

Felhők gyűrűjében

Meglátom a Napot-

Látom, hogy erőtlen,

De azért még ragyog.

Télen nincs ereje,

Mégis tartja magát-

Elküldi számunkra

A remény sugarát.