A tengerek titka
Félelmetes látvány
A háborgó tenger-
Csak porszemnek látszik
Mellette az ember.
Dobálja a hajót,
Csapkodja a sziklát-
Hogy kire haragszik,
Megőrzi a titkát.
Ott áll és csak nézi
A porszemnyi ember-
Nem tehet ő semmit
A tengerrel szemben.
Legfeljebb csak annyit,
Barátkozik vele-
Tanulmányozza is,
Rajta van a szeme.
Figyeli a felszínt,
Majd leszáll a mélybe-
Behatol ő bátran
A tenger szívébe.
Gyönyörű, szép látvány
Fogadja az embert-
Kellő alázattal
Csodálja a tengert.
Olyan ez az egész,
Mint egy meseország-
Ahol korallsziklák
A díszes paloták.
Gyönyörű színekben
Pompázik a korall,
Nem hallatszik oda
A felszíni moraj.
Ez a nyugodt világ
Irigyelni való-
Hangtalanul úszkál
A sok tengerlakó.
Nyugalmat árasztó
Néma korallsziklák,
Mindörökké őrzik
A tengerek titkát.
|