Egy ember élete

Kopott, ökrös szekér

Vánszorog az úton-

Olyan ez a jármű,

Mint egy régi bútor.

Minden része kopott,

De azért még halad-

Elvégzi a dolgát,

Hasznos bútordarab.

Poros úton döcög,

Kereke csikorog-

Nem olajozták meg,

Nehézkesen forog.

Olyan ez a szekér,

Mint aki ül rajta-

Fáradt öregember

A két ökröt hajtja.

Egész nap csak kaszált,

Megrakta szekerét-

Ezért nyikorog most

Még jobban a kerék.

Cammog a két jószág,

Húzzák a nagy terhet-

Forgatják a kopott,

Csikorgó kereket.

Nem könnyű a teher,

De azért haladnak-

A kaszáló rétek

Mögöttük maradnak.

Nyakukban a járom

Száz mázsának tűnik-

De azért csak mennek,

Hangtalanul tűrik.

Mire a Nap lemegy,

Haza érnek lassan-

Tajtékpipa füstje

Gomolyog magasan.

Korán kerül ágyba,

Reggel hamar felkel-

Kakasszóra ébred,

Csergő óra nem kell.

Mikor a Nap felkel,

Messze jár szekere-

Mindössze ebből áll

Egy ember élete.