Olthatatlan lángok
Vannak olyan napok
Amikor úgy érzed,
Hogy a lelked mélyén,
Kialszik a fényed.
Éppen csak pislákol
Lelked örök lángja-
Halványul a fénye,
Elhamvad parázsa.
Úgy érzed, hogy teher
Számodra most minden-
Kiutat nem találsz,
Nem szabadulsz innen.
Ilyenkor legtöbbször
Történik valami-
Kopognak az ajtón
És belép valaki.
Lehet, hogy ismerős,
Vagy talán idegen?
Kezét nyújtja feléd,
Szól hozzád kedvesen.
Nem is veszed észre,
Kipattan egy szikra-
Lelkedbe a lángot
Hozza ő most vissza.
Lobog lelked lángja,
Izzik már parázsa-
Úgy világít fénye
Mint egy örök máglya.
Nyújtsd ki ölelésre
Reszkető két karod-
Oltani e lángot
Már soha nem hagyod.
|