Medvejóslat

Másodikát írunk,

Február elején-

Amikor a medve

Barlangjában henyél.

A sok pihenéstől

Mindene megmeredt-

Szeretne kijönni,

Pihent már eleget.

Brummogni szeretne

A szabad ég alatt-

Megunta már nagyon

A kőszikla falat

Ami körül vette,

Megvédte a téltől-

Oltalmazta fagytól

És a hideg széltől.

Nagyokat nyújtózik,

Csontjai ropognak-

Szép tavaszi napok

Ajtókon kopognak.

Mindezt elképzeli

A legyengült medve-

Egy kis mézet nyalni

Milyen jó is lenne.

Cammogó léptekkel

Kilép a szabadba-

Meglátja a Napot,

Ettől jön zavarba-

Mert a monda szerint

Szép,napos időben

Meglátja árnyékát-

Van még idő bőven.

Sokára lesz tavasz,

Gondolja magában-

Alszik még egy kicsit

Csendes odújában.

Így történt ez most is,

Mert az ég kiderült-

Miközben dörmögött,

Álomba szenderült.