A szélvihar
Napok óta tombol a szél,
Földig hajolnak az ágak-
Alaposan megtépázza
A virágzó gyümölcsfákat.
Messzire repül a virág,
Letöri a gyenge ágat-
Emléke azért megmarad
A gyönyörű koronának.
Átrobog a város felett,
Úgy száguld, mint a gondolat-
Nyomában szegénység marad,
Megtör emberi sorsokat
Aztán a szél tovaszáguld,
Kavar távoli tájakat-
Megroggyant háztetők jelzik
Az utat, ahol elhaladt
Kidőlt fák zárják az utat,
Lépésben megy a forgalom-
Hogyha a természet dühös,
Nem tudja mi az irgalom.
Mi lehet ennek az oka?
Olyan ez, mint egy büntetés.
Emberi rosszaság miatt
Szigorú a vezekelés?
Amikor a szél elvonul.
Szemekből könnyzápor fakad-
Abból, amit eddig gyűjtöttek,
Mindössze néhány rom marad.
Mindent elölről kezdenek,
Reményük mindig megmarad-
Szélcsendes időre vágynak,
A felhőtlen, kék ég alatt.
|