A bohóc
Bohóc vagyok, pedig nem annak születtem-
De a sors úgy hozta, hogy én bohóc lettem.
Lehettem volna más, talán akrobata-
De én bohóc lettem, sorsom így akarta.
Krumpli orrom mögött, arcom ki van festve-
Így lépek porondra, majdnem minden este.
Mikor grimaszolok, nevetni jól tudnak-
Persze az a csúcspont, ha fenéken rúgnak.
Mert bohócok között ez is megtörténik-
Jókedvű gyermekek hahotázva nézik.
Akkor vagyok boldog, hogyha kinevetnek-
Mert ez azt jelenti, hogy talán szeretnek.
Önmagamon sajnos nem tudok nevetni-
Számomra ez szakma, komolyan kell venni.
Előadás után letörlöm a maszkom-
Komoly ember leszek, egész más az arcom.
|