Az első biciklim
Mikor kétkerekűt kaptam,
Boldogság vett erőt rajtam-
Nagyon-nagyon boldog voltam,
Azért mégis csodálkoztam.
Kérdeztem, hogy mi lett vele?
Mert hiányzik egy kereke.
Háromkerekű a régi,
Ha az ember jól megnézi.
Gyerekkocsi négy kereke,
Ez annak éppen a fele.
Hogy tudnék hát ezzel menni,
Egy nagy kanyart jól bevenni.
Mikor megnyugodtam végre,
Felültem az ülésére-
Lábam nem érte a földet,
Letöröltem egy nagy könnyet.
Mondták, hogy mert kicsi vagyok,
Segítenek majd a nagyok-
Megfogják, míg elindulok,
Mert egyedül még nem tudok.
Ígértek nekem sok szépet,
Hogyha megyek három métert.
Egy és fél annak a fele,
Annyit tudtam menni vele.
Dicsértek ezért a nagyok,
Azt mondták,hogy ügyes vagyok-
De mivel én ezt már tudtam,
Dicséretüket meguntam.
Egy jó óra elteltével,
Versenyeztem én a széllel.
Lemaradásom behoztam,
Valósággal száguldoztam.
|