Vágyakozás
Szeretnék megmászni
Egy oly magas hegyet,
Amelynek a csúcsa
Karcol sok felleget.
Távol a várostól,
Közelebb az éghez-
Ahol a kősziklák
Farkas szemet néznek.
Onnan köszönteném
A lenyugvó Napot-
Hátizsákba tennék
Egy hulló csillagot.
Barátként fogadnám
A tavaszi szellőt-
Lágyan simogatnék
Egy eltévedt felhőt.
Lenéznék a völgybe
A sok apró házra-
Liliputi látvány
Ami ott rám várna.
Látnám a sok embert,
Akik ottan élnek-
Munkába sietnek,
Mint a szorgos méhek.
Lenyűgöző minden,
Amit akkor látnék-
Nagyon boldog lennék,
Fellegek közt járnék.
De egy idő után
Rám törne a magány-
Vissza vágynék oda,
Ahol van a tanyám.
Kertes ház udvarán
Várna rám a párom-
Tudná, hogy e percet
Én is nagyon várom.
Boldogan jönne ő
A kapuban elém-
Széttárná karjait,
Úgy repülne felém.
Nincsenek ott hegyek,
Síkság az én hazám-
Ott van a kedvesem,
Ott nevelt az anyám.
|